no job.

Hány négyzetméter a város?
Hány kilométerre az otthon?
Folyton csak álmodom az ottról,
míg taszít az itt, hol folyton benn vagyok

kint is kín, de bent is csak mímelek
egy az élet, de a halál végtelen
Mond, kinek a cucca menthet ki
Repülve lehet csak elmenni

Annyira fasz ez a város
én vagyok benne a pina
Hiába szájalok, mindent
le kell nyelnem, pedig kedvem
lenne öklendezve köpni
Öklömig nyúlnék torkomba
Vért hányok meg savat tőletek

hány okot tudok futásra?
Lábam már ugrásra készen,
a fejem előre bukik
A szívritmus az megakad
Nekem most a húsa is fáj
Busa fejemben liternyi
vértest fárad el, majd kiáll.

lágyulok, látom ágyútok
Gyomromnak szögezve, szúrhatsz bármit,
csak a csuklómba szöget ne
Hátamra nem kell már kereszt
Én nem hordom el bűnödet

Eresszetek!

Nem kell a mámor, nem kell a bűvölet
Ma űznöm kell, majd űzetek.
Űzzetek!

tarkómon talp
Örülne arcom puha iszapnak
De fogam alatt beton csikorog
Pattan a zománc, van kinek románc
a város szorító, szőrös karja
kék szemem hogy marja a szürke füst!
Elfáraszt az állandó nyüstölés
Ne hidd, hogy ez mimóza nyüsszögés
Tudod, csak egy kedves szó hiányzik
A mértéktelen éj utáni mérsékelt reggelen
szégyellem élhetetlen életem

Mióta lett rövidebb a nappal?
Rejtett herével, behúzott fasszal
Várom a settenkedő éjszakát
Nem alszom, nem érzem a test szagát

Nem repülök
Én nehezebb vagyok a szélnél
Kell, hogy párnám szélén hozzám érjél
Szebb vagy a fénynél
Veled nem félem a sötét savanyú szagát
A város izzadja ki magát
Minden tégla rám hullana
És minden út kómába vezet, ha nem nyújtod kezed
Akkor is, ha messze vagy
Hisz felhők születnek szemedben
S alattad megkukul a föld
Csukott szemhéjad melegében
Csárdást jár a csönd

http://www.scpanorama.com/eskuvo/buli/index.html
http://www.scpanorama.com/eskuvo/templom/index.html
http://www.scpanorama.com/eskuvo/delutan/index.html

.

apa leszek.
budem otcom.

A távcsőben lovasroham.
Porzók, bibék a nagyitó alatt,
De a szememben sárga arc
és zuhanás a fölpolcozott ágyon,
mivel embernek lenni annyi, mint
poklokra csavart pupillával nézni.

Pilinszky János, Pupilla

________________
Ganajtúró szembogaram,
feketélljen hátadon a szivárványhártya
bele van rágva a nyílás
mit maroknyi lárva harapva tágít,
hallod a nyívást? ki-be járnak a fénysugarak

mohó fogak csócsálják az étvágytalan perceket
én Uramat, az időt adnám, de ők a húst akarják
kaparják a testet, nem restek arcba mászva harcba szállni
tegnap még tűhegynyi volt, ma gombnyi lyuk a pupilla

pinna ez, hogy így tágul? Mit nevetsz?
Szemen basz a fény, ha kilépek az árnyból
idegpályámon lárvák vonaglanak
mint vonat halad soruk, egymás farkán csüngenek
gondoltam büntetek, és szemhájam lezárom,
de izmom rest, tegnap még enyém volt,
mára már önálló a test

hozott anyag:
este még agyag, reggelre Gólem
homlokomon szent név helyett barázda
bújj el benne: garázda vagy, most téged követ
csaholva a lelkiismeret - ne tagadd:
ismered az érzést, mikor izzadva ordítod,
hogy az idő véget ért!
mindenki elhallgat, de rád cáfol a harang szava
hazamennél? Lábad nyomát megtaposták,
lustán nevet ki eddig rád hallgatott

lennél olyan agyhalott, kinek szemét nem bántja a fény?
Lennél? Akkor hagyd, hogy ott bent rágjanak
az elmajszolt szivárványhártya után jóleső
korty a csarnok vize – azt hitted beléfúl bármi is?
Isznak és száraz lábbal kelnek át;
következő állomás a szürkeállomány

Látomás ez? Ki adott láthatósági mellényt a fényre?
Ki verte a harangot félre, hogy üsse el az éjfelet?
Veled senki sem tart, és te mégis ordítod, más meg úgysem érti
„mivel embernek lenni annyi, mint
poklokra csavart pupillával nézni.”

József Attila temetése

Nem hívlak már. Jól tetted így, Attila:
kamasz szemed és fonnyadt bajuszod
hadd pihenjen örökre itt a lila

domboldalon s szétroncsolt, lecsukott
szembogarad ne nézze többé fájón,
mint járnak úri fogatok lucsok

úton s a pernye hogy esőz a gyáron
s miként lesz mindig másé az öröm -
mert különös nép lakozik e tájon,

a kisbírónak előre köszön,
s kész dáridón urát hogy felköszöntse,
míg lőre-borba fúl az ős közöny -

hiába volt a versek vér-özönje,
testednek jobb már, hogyha így rohad:
e kornál nem durvább a föld göröngye,

és nem keményebb a tehervonat
vaskereke Babits Mihály szívénél.
Mert görcs, bolond görcs lett a gondolat

vak városunkban, mely reszketve él még,
de új vezér felé görnyed háta,
vagy dunyhái alatt kushad, míg éjfél

után az őrület csapatja járja,
s felbérelt, hitvány, fokos bitangok
garázdálkodnak szerteszét s a gyáva

polgár lapul. Fúhattál riadót
undornak, félelemnek és közönynek -
becsapott, hogy ne sírj, a kiadód,

azt mondta: tőled kétszer annyi könyvet
adott el, mint amennyit eladott,
s mikor rájöttél nem tudtad a könnyet

elfojtani - mert nem volt olvasód,
nem kellettél! Álirodalom kellett,
buta regények s szemét darabok

kellettek nálunk, amíg a lehelet
lassan kifogyott tüdődből s a póz
a drága, a csibészes, mit mint gyermek

hordtál, lehullt, és agyonkínzott
fejedben az őrület vert tanyát.
Mostohaapád űzött, a kopott

vén Államgép - de szerető anyád
is volt, a Haza, és talán ezért
nem volt otthonod s bútoros szobák

közt csavarogtál, havi negyvenért,
és kávéházak füstös páholyában
ültél, kit senki nem hív és nem ért.

De most elmentél s mint golyót a fában
hagytad szívünkben minden szavadat,
s oly messze vagy tőlünk, túl a halálban,

hogy bennünk csak a borzalom maradt,
meg napjaink sötét gyászmenete,
míg felzokogunk, európaiak

a sok turáni közt e fekete
földön. Aludj hát: víz meg ég
nem volt még lágyabb és kékebb, mint e

bús délutánon. Aludj a holt vidék
ölén, hol nincsen híre Dózsa Györgynek.
Aludj, mint Vörösmarty és Vitéz!

Aludj, mert jobb nem élni itt e földek
között, hol fáradt zsellér izzad nyáron
s a téli szél tört ablakon zörget,

hol szolgáknak már nyakkendő a járom
és német szolgabírát hoz az út,
ki csizmában hág sírodra s fejfádról

lelopja majd a vérszín koszorút.

(Budapest, 1937)

József Attila temetése

Nem hívlak már. Jól tetted így, Attila:
kamasz szemed és fonnyadt bajuszod
hadd pihenjen örökre itt a lila

domboldalon s szétroncsolt, lecsukott
szembogarad ne nézze többé fájón,
mint járnak úri fogatok lucsok

úton s a pernye hogy esőz a gyáron
s miként lesz mindig másé az öröm -
mert különös nép lakozik e tájon,

a kisbírónak előre köszön,
s kész dáridón urát hogy felköszöntse,
míg lőre-borba fúl az ős közöny -

hiába volt a versek vér-özönje,
testednek jobb már, hogyha így rohad:
e kornál nem durvább a föld göröngye,

és nem keményebb a tehervonat
vaskereke Babits Mihály szívénél.
Mert görcs, bolond görcs lett a gondolat

vak városunkban, mely reszketve él még,
de új vezér felé görnyed háta,
vagy dunyhái alatt kushad, míg éjfél

után az őrület csapatja járja,
s felbérelt, hitvány, fokos bitangok
garázdálkodnak szerteszét s a gyáva

polgár lapul. Fúhattál riadót
undornak, félelemnek és közönynek -
becsapott, hogy ne sírj, a kiadód,

azt mondta: tőled kétszer annyi könyvet
adott el, mint amennyit eladott,
s mikor rájöttél nem tudtad a könnyet

elfojtani - mert nem volt olvasód,
nem kellettél! Álirodalom kellett,
buta regények s szemét darabok

kellettek nálunk, amíg a lehelet
lassan kifogyott tüdődből s a póz
a drága, a csibészes, mit mint gyermek

hordtál, lehullt, és agyonkínzott
fejedben az őrület vert tanyát.
Mostohaapád űzött, a kopott

vén Államgép - de szerető anyád
is volt, a Haza, és talán ezért
nem volt otthonod s bútoros szobák

közt csavarogtál, havi negyvenért,
és kávéházak füstös páholyában
ültél, kit senki nem hív és nem ért.

De most elmentél s mint golyót a fában
hagytad szívünkben minden szavadat,
s oly messze vagy tőlünk, túl a halálban,

hogy bennünk csak a borzalom maradt,
meg napjaink sötét gyászmenete,
míg felzokogunk, európaiak

a sok turáni közt e fekete
földön. Aludj hát: víz meg ég
nem volt még lágyabb és kékebb, mint e

bús délutánon. Aludj a holt vidék
ölén, hol nincsen híre Dózsa Györgynek.
Aludj, mint Vörösmarty és Vitéz!

Aludj, mert jobb nem élni itt e földek
között, hol fáradt zsellér izzad nyáron
s a téli szél tört ablakon zörget,

hol szolgáknak már nyakkendő a járom
és német szolgabírát hoz az út,
ki csizmában hág sírodra s fejfádról

lelopja majd a vérszín koszorút.

(Budapest, 1937)

Nasa strecha

a toto je nasa kapelka.
http://www.myspace.com/jonvukk1

...Vukk vs. Belga már volt, vagy csak még lessz??? láttam valami plagátot, de nem figyeltem a dátumot...

...:D
http://spravy.pravda.sk/miliardovy-kokain-zadrzali-v-dunajskej-strede-fqz-/sk_domace.asp?c=A080213_094652_sk_domace_p12
http://www.sme.sk/c/3728431/Spalia-kokain-za-miliardu.html

..Serdehelen mindigcsaka fetova..mi??:)

http://prokee.blog.hu/2007/10/24/fel_evszazad_az_utitarssal_4