Annyira fasz ez a város
én vagyok benne a pina
Hiába szájalok, mindent
le kell nyelnem, pedig kedvem
lenne öklendezve köpni
Öklömig nyúlnék torkomba
Vért hányok meg savat tőletek

hány okot tudok futásra?
Lábam már ugrásra készen,
a fejem előre bukik
A szívritmus az megakad
Nekem most a húsa is fáj
Busa fejemben liternyi
vértest fárad el, majd kiáll.

lágyulok, látom ágyútok
Gyomromnak szögezve, szúrhatsz bármit,
csak a csuklómba szöget ne
Hátamra nem kell már kereszt
Én nem hordom el bűnödet

Eresszetek!

Nem kell a mámor, nem kell a bűvölet
Ma űznöm kell, majd űzetek.
Űzzetek!

tarkómon talp
Örülne arcom puha iszapnak
De fogam alatt beton csikorog
Pattan a zománc, van kinek románc
a város szorító, szőrös karja
kék szemem hogy marja a szürke füst!
Elfáraszt az állandó nyüstölés
Ne hidd, hogy ez mimóza nyüsszögés
Tudod, csak egy kedves szó hiányzik
A mértéktelen éj utáni mérsékelt reggelen
szégyellem élhetetlen életem

Mióta lett rövidebb a nappal?
Rejtett herével, behúzott fasszal
Várom a settenkedő éjszakát
Nem alszom, nem érzem a test szagát

Nem repülök
Én nehezebb vagyok a szélnél
Kell, hogy párnám szélén hozzám érjél
Szebb vagy a fénynél
Veled nem félem a sötét savanyú szagát
A város izzadja ki magát
Minden tégla rám hullana
És minden út kómába vezet, ha nem nyújtod kezed
Akkor is, ha messze vagy
Hisz felhők születnek szemedben
S alattad megkukul a föld
Csukott szemhéjad melegében
Csárdást jár a csönd